Legyünk résen, horgászok: a halak szaporodását akadályozó parazita terjed

A halak petefészkét támadja, ezáltal megakadályozza az ívást az a parazita, amit már a hazai vizekben is kimutattak. A terjedéséről még nagyon keveset tudunk, ezért a Magyar Haltani Társaság (MHTT) arra kéri a horgászokat, hogy aki észreveszi a halakban, fényképezzék le és küldjék el számukra e-mailben – jelent meg az agroinform.hu oldalon.

Parányi élőlények

Az általuk közzétett cikk szerint a mikrospórások vagy más néven a kisspórások apró élőlények, amiket sokáig az egysejtű állatok közé sorolták, végül kiderült, hogy a gombák rokonai. Olyan élősködőkről van szó, amelyek csak az eukarióta, tehát a valódi sejtmaggal rendelkező sejtekben képesek a szaporodásra, hiszen nincsen meg bennük az a sejtalkotó, amik nélkülözhetetlen az örökítő DNS-molekulák és a fehérjeszintézishez szükséges RNS-molekulák felépítéséhez. Rendelkeznek azonban enzimekkel és képességekkel, amikkel a gazdasejtet átállítják a saját anyagaik szintézisére, amivel újabb mikrospórás utódok létrehozására alkalmas.

Ez a szaporodási módszer jól bevált, és bár egyelőre csak az állatvilágra specializálódtak, de ott a legprimitívebbektől az emberig szinte minden rendszertani egységben előfordulnak – írta meg a Pecaverzum.

Hány fajról tudni?

Több millióról. Egyesek úgy vélik, hogy legalább ennyi él köztünk, mások úgy gondolják, hogy annyi faj lehet belőlük, amennyi az eukarióta állatfajok összes száma. Szinte minden nagyobb állatcsoportban megtalálták őket korábban, ahol szerveket és szöveteket fertőztek meg. Legtöbbjüket rovarokban észlelték, de előfordulnak rákfélékben és gerincesekben egyaránt.

Miért káros a halakra?

A halak petefészkét károsító fajról hazánkban elsőként 2002-ben hallhattak a budapesti Országos Állategészségügyi Intézetben, ahol dr. Csaba György halkórtani szakértő állatorvos előadást tartott róluk. Ekkor számolt be először arról, hogy két csuka sorvadt és elhalásokkal tarkított petefészkének sejtjeiben a mikro spórások közé tartozó Pleistophora oolytica fürtszerű halmazait figyelték meg.

A fertőzött állat külleme – fotó: MHTT

Jó hír azonban, hogy a parazita nem okoz elhullást, azonban megakadályozza a beteg hal szaporodását, hiszen a petefészek elsorvad, tehát ívásra nem kerülhet sor. Joggal feltételezhetjük, hogy a természetes vizekből befogott csukák mesterséges szaporításának olykor tapasztalható sikertelenségéért ez a parazita a felelős.

Mivel jelenleg nagyon keveset tudni a terjedéséről, ezért az MHTT mindenkit arra kér, ha hasonló esettel találkozik, akkor írjon a haltanitarsasag@gmail.com e-mail címre.

Újra horgászható lesz az osztrák tulajdonból visszaszerzett Döröskei-tó

Mérföldkőhöz érkezett a Döröskei-tó: megérkeztek az első „lakók”, a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) összesen 468 kilogramm pontyot telepített – adta hírül a pecaverzum.hu és annak nyomán a magyarjelen.hu. A vízterület korábban osztrák tulajdonban volt, de mostanra a Mohosz lett az állami vagyonkezelője. 84 millió forint értékben végeztek felújításokat, 20 évre megkapták a vízjogi üzemeltetési engedélyt és 2027 végéig elfogadtatták a halgazdálkodási tervet.

A Döröskei-tó 2018-ban került osztrák magántulajdonból magyar köztulajdonba, első állami vagyonkezelője, egyben a rehabilitációt célzó MAHOP projekt kidolgozója, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság volt. A Mohosz 2021-ben lett a tó állami vagyonkezelője, és ezt követően az elnyert, mintegy 64 millió forintos MAHOP-projekt új gazdája is.

A Vas vármegyei Döröskei-tó a község határában található, ahol a Bogrács-patak vizét 1976-ban tóvá duzzasztották. A terület évtizedekig turisztikai központként, fürdésre, pihenésre szolgált, végül osztrák kézbe került. A víztározó szerves és meghatározó részét képezi a Rába és Csörnöc-völgy és a Kemeneshát találkozásánál elhelyezkedő jellegzetes nyugat-dunántúli tájnak.

A tó műszaki létesítményeinek felújítása előtt a tó teljes leürítésére és szakszerű lehalászásra, halmentésére is sor került, amelynek keretében a pályázati célokkal összhangban 3413 kilogramm vegyes korosztályú ezüstkárász szakszerű eltávolítása is megvalósult.

A műszaki felújítási munkálatok bruttó 84 millió forintba kerültek, ebből a MAHOP biztosított közel 64 millió forintos EU-s és hazai támogatást. A projekt eredményeként a tó vízjogi üzemeltetési engedélyt kapott 20 évre, majd a következő mérföldkőként elkészült a tó halgazdálkodási terve, amelyet a szakhatóságok 2027. december 31-ig jóváhagytak.

A hatályos halgazdálkodási tervvel összhangban megérkeztek a tó első új „lakói”, összesen 468 kilogramm 4-5 kilogramm közötti extra pontyok formájában.

Dománé Tóth Erika, Döröske polgármestere hangsúlyozta: az önkormányzat, a falu lakossága és az üdülőtulajdonosok is örülnek a tóval kapcsolatos pozitív változásoknak.

Halmentés a Balatonon: sekély patakmederben rekedt több uszonyos – videóval

A horgászok jelzéseinek hallatán vonultak ki a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. halőrei a Lengyeltóti környékén eredő, és Balatonbogláron a Balatonba torkolló Jamai-patakhoz, ahol több hal rekedt meg a patak leapadt vízszintű medrében.- olvasható a hellovidek.hu oldalán. 

Kollégáink az azonnali beavatkozás mellett döntöttek és merítőszákjaik segítségével kezdték meg a halmentést

– írta közösségi oldalán a társaság.

Az akció eredményeként 28 darab pontyot, 53 darab csukát, 1 darab réti csíkot és 4 darab vágódurbincsot mentettek át a csatorna biztonságos vízmélységű szakaszába, illetve részben a Balatonba. A mintegy 30 kilogramm ezüstkárászt és 3 kiló törpeharcsát eltávolították a víztérből, mivel az idegenhonos, inváziós fajok a törvényi szabályozás értelmében nem engedhetők vissza.

A közösségi oldalon azt írták, hogy a halak vélhetően felúsztak a Balatonból még a tavaszi ivási időszakban. A csukák mind egynyarasak voltak, ők feltételezhetően a patakban keltek ki az ikrákból vagy ivadék korukban szöktek a folyás mentén található tavakból.

Árammal lopják a halakat az orvhalászok a Tiszán

A videó készítője szerint árammal lopták a halakat a Tiszából, ám mire a rendőrök kiértek, kereket oldottak – adta hírül a mandiner.hu. 

Egy, a TikTok-on terjedő videó szerint a Tisza Gyálaréti szakaszán két férfi áramot vezetett a folyóba, s az elkábított halakat pedig egyszerűen a csónakba emelték egy hálóval. A videó készítője állítja, kihívta a rendőröket, ám mire kiértek, a két orvhalász kereket oldott a zsákmánnyal. Szűcs Lajos, a Magyar Országos Horgász Szövetség elnöke a Mandiner kérdésére elmondta, minden eszközzel fellépnek az orvhalászok ellen. Ők azok, akik sok kárt okoznak a halállományban és a horgászok életét is megkeserítik. Az áramütéses orvhalászat módszere előtte sem ismeretlen és az elkövetőkre, ha tetten érik őket, felelősségre vonás vár. 

Árammal halásztak, 891 halat gyűjtöttek be. A módszer lényege, hogy egy akkumulátor segítségével nagyfeszültségű egyenáramot vezetnek a vízbe. Az áramütés elkábítja a csónak környékén lévő halakat, amelyeket így gond nélkül beemelhetnek a csónakba.

A videó készítője azt is rögzítette, amikor a halakkal távoztak a rapsicok. Szűcs Lajos szerint

ha tetten érik őket, akkor a halászati eszközt is elkobozhatják, mellette pedig rendőrségi eljárás vár az áramos haltolvajokra.

A horgászszövetség elnöke szerint a büntetési tétel attól függ, mekkora az okozott kár. Azt is hozzá tette, a bíró gyakorlat nem egységes. Előfordul, hogy a büntetés kiszabásánál nem a hal eszmei értékét veszik alapul a bíróságon, hanem a piaci értékét. „Például egy húsz kiló körüli ponty eszmei értéke sokkal nagyobb, mint, hogy beszorozzuk 1600 forinttal kilóját” – fogalmazott a horgászszövetség elnöke.

Néhány éve a Mosoni-Dunánál fogtak el áramos rabsicokat, akiknél megtalálták az elektromos „halászgépet”, valamint 39 nagytestű halat. Bíróság elé állították és egy év próbára bocsátották őket, mellette pedig a négyfős, zavarosban halászó csapat 2,5 millió forint büntetést is kapott.

Az elektromos halászat amúgy Magyarországon csak kutatási céllal engedélyezett, a halállomány felmérésére használják, hiszen az áramütés csak elkábítja a halat, utána magához tér.

Két éve Zamárdinál hasznát is vették az eszköznek, ott ugyanis ívási időszakban sok ponty úszott fel egy patakba, ám visszamenni már nem tudtak, és idővel oxigénhiányos állapotba kerültek. A szakemberek árammal kábították el a halakat, majd visszaszállították a magyar tengerbe.

Tömegesen pusztulnak a halak a Kis-Dunában

Az elmúlt napokban közel hat tonna hal pusztult el a Kis-Duna vizében, a kárt körülbelül 167 ezer euróra becsüli a Szlovák Horgászszövetség. A tömeges pusztulásról kedden szerzett tudomást a pozsonyi környezetvédelmi felügyelőség. Szakemberek szerint a pusztulás oka az éghajlati tényezőkben keresendő – jelent meg az index.hu hasábjain. 

Tömegével pusztulnak a halak a Kis-Dunában, a tetemeket folyamatosan gyűjtik. A Szlovák Környezetvédelmi Felügyelet (SIZP) figyeli a helyzet alakulását, és fotódokumentációt készítenek az elpusztult halakról, hogy megállapíthassák, mely fajokat érintheti a pusztulás – írja az Új Szó.

A  SIZP folyamatosan vizsgája a vízminőség romlásának mértékét, és eddig azt állapították meg, hogy az éghajlati tényezők együttes hatása okozhatja ezt a drasztikus romlást.

Az ok konkrétan a tartósan magas hőmérséklet az augusztus 23. és 28. közötti időszakban, az intenzív esőzés augusztus 29-re virradó éjszaka, amikor a vereknyei (Vrakuna) központi szennyvíztisztító telepről szennyvíz került a folyóba a mechanikai tisztítás után

– magyarázta Dávid Vido, a felügyelet szóvivője.

Elmondta, nem újdonság a víz rossz minősége a területen, amit már a Pozsonyi Vízműveknek (BVS) is jeleztek, de sajnos azt a választ kapták, hogy a vállalat nem képes hosszú távon elvégezni a szennyvíztisztítást.

Óriásharcsák tanyáznak a Félhalmi-holtágban, a minap egy nyolcvan kilós példány akadt horogra

Gigantikus, 80 kilós víziszörnyet fogott ki egy magyar horgászA Félhalmi-holtágból fogott ki egy horgász egy 80 kilós, 217 centis óriásharcsát szombaton. A kitartó várakozásnak meglett az eredménye: a hatalmas víziszörny több száz óra éjszakázás után akadt horogra – olvasható az index.hu hasábjain. 

Mint írják, a horgászok legendája szerint a nagyobb Körös-holtágban mázsányi tömeget közelítő óriásharcsákat is találhatunk. A szombaton fogott harcsaóriás igazolja, hogy mindez nem csak puszta misztérium – közölte a Pecaverzum a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségének bejegyzését.

Mint írták, ezek a fogások azt is bizonyítják, hogy a másfél évszázados holtmedrekben különösen hosszú életű fajok is laknak.

Durucz Dávid horgásznak augusztus 12-én, szombat éjszaka akadt a horgára egy óriásharcsa.

A 80 KILÓS, 217 CENTIS HALAT A FÉLHALMI-HOLTÁGON FOGTA KI.

A férfi szerint hatalmas erővel érkezett a kapás, fárasztása félig vízből történt. Először csak a part közelbe terelte a halat, majd végül nehezen, de sikerült kihúznia a vízből.

A kitartó várakozásnak meglett az eredménye. A horgász elmondta, hogy több száz óra éjszakázás után akadt horogra az óriásharcsa.

A busahorgászat szabályozására készül a Mohosz

A Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) szerint a busa „ipari méretű” szelekciója nem a sporthorgász feladata és a jövőben nagyobb hangsúlyt fektetnének a szelekciós busahalászatra – jelent meg a napokban a 168.hu hasábjain.

Dérer István, a Mohosz elnökhelyettese, az Országos Horgászszervezeti Központ (OHSZK) főigazgatója a 2022-es év horgászfogásainak statisztikájából kiemelte, hogy rangosban a busa 46 tonnával a 8. helyet foglalja el. 2019-hez képest kicsivel több mint háromszoros növekedés mutatható ki, 15-ről 46 tonnára ugrott a kifogott busa mennyisége. „A 2021-es évhez hasonlóan újra elmondható, hogy a faj horgászata egyre jelentősebb, mert az elmúlt években látványosan fejlődik a szabályos fogási technikája és – levetkőzve a fajhoz kapcsolt sztereotípiákat – gasztronómiája is. Nagy átlagtömege okán fárasztása – főleg a folyókban – valódi sportélményt is jelent” – olvasható a pecaverzumon.

A cikkben Dérer István kiemeli, hogy a busa „ipari méretű” szelekciója nem a sporthorgász feladata és a „terítékként a parton heverő, sokszor 100 kilogramm mennyiségű hal ténye és látványa számos etikai, horgászrendi kérdést is felvet, ami mielőbb hatékonyan kezelni kívánunk”.Tehát, a Mohosz foglalkozni fog a témával, és a jövő évi Országos Horgászrendben (OHR) már akár meg is jelenhetnek a szabálymódosítások.A busa fő tápláléka azok az apró élőlények, planktonikus szervezetek jelentik, amelyek az összes őshonos halfajunk ivadékának is az első táplálékai. Egy nagytestű, sokszor 10-20 kilogrammos jószág nagy mennyiséget tud kiszűrni a vízből, amiből aztán nem marad az őshonos halfajainknak, a keszegféléknek, a pontyféléknek, vagy a fogassüllőnek. Rendkívül hatékonyak a táplálékbázis kiaknázásában, szintén csak az őshonos fajok kárára – nyilatkozta a témával kapcsolatban Ferincz Árpád, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem természetesvízi halökológiai tanszékének vezetője.

 

Vajon a halak is megszomjaznak?

Mint minden élőlénynek, a halaknak is szükségük van a víz fogyasztására, hogy életben maradjanak, azonban a szárazföldi állatokkal ellentétben nem a szájukon át viszik be a folyadékot, hanem bőrükön és kopoltyúikon keresztül, ozmózis segítségével – írja a Live Science alapján a 24.hu és a magyarhirlap.hu

Az ozmózis egy olyan folyamat, amely során egy oldószer (jelen esetben a víz) két különböző koncentrációjú oldat (a hal teste és a külső környezete) között áramlik egy félig áteresztő hártyán (a hal bőre) keresztül. Az oldószer, vagyis a víz mindig a hígabb oldatból a töményebb felé vándorol.

Az édesvízi halak testének koncentrációja sűrűbb, mint a környező vízé, ezért a vízmolekulák folyamatosan áramlanak be a bőrükön keresztül, így külön ivásra nincs szükségük, sőt azzal küzdenek, nehogy túl sok víz kerüljön a testükbe.

Bár táplálkozás közben előfordul, hogy véletlenül vizet is lenyelnek, szándékosan sohasem isznak, inkább a folyamatosan beléjük áramló vizet igyekeznek kiüríteni, ezért megállás nélkül vizelnek.

A sósvízi halak éppen ellentétes problémával néznek szembe, mint édesvízi társaik, az ő esetükben ugyanis a környező sós víz koncentrációja nagyobb, így a vízmolekulák folyamatosan áramlanak ki a testükből.

Éppen ezért a tengerekben és óceánokban élő halak mindig szomjasak, megállás nélkül isznak és csak nagyon ritkán vizelnek. Így azonban túl sok só jutna a szervezetükbe, ezért kifejlődött bennük egy ionocita nevű sejt, amelynek feladata, hogy kilökje testükből a felesleges sót.

Hemzsegni fog idén a Balaton a ragadozóhalaktól