A sajtónak nyilatkozó tudós, Tóth Viktor, a tihanyi Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa elmagyarázta, hogy miért hitték azt a tudósok, hogy nem lesz itt több busa, mint amennyit betelepítettek. A busának ugyanis minden ismert élőhelyén hosszabb folyószakaszra van szüksége a szaporodásra, márpedig ilyet a Balatonban nyilván nem találhattak.

Mi történt mégis, a várakozások ellenére?

Két lehetséges magyarázat van. Az egyik lenne a rejtélyesebb: a balatoni busák mégis rájöttek valahogy, hogy legnagyobb tavunkban hogyan tudnak szaporodni... (Mire gondolhatunk? A vitorlázók jól ismerik például a tihanyi "szoros" különös szél- és áramlási viszonyait - sokszor úgy viselkedik itt a víz, mintha egy folyóm hajóznánk.)

  

Valószínűleg a másik magyarázat áll közelebb a valósághoz: a busáknak bizonyára folyamatos az utánpótlásuk a tóvízgyűjtő területén lévő halastavakból. A feltételezést genetikai vizsgálatokkal lehetne bizonyítani, a kutatók ezen dolgoznak. Azt viszont máris javasolják, hogy a busát olyan halgazdaságokban semmiképpen se lehessen tenyészteni, ahonnan a leeresztett vízzel a tóba kerülhet. Az üzleti szempontok persze, mint oly gyakran, ennek ellene szólnak: a halastavakban busát tenyészteni sokkal kevésbé macerás, mint például pontyot...

De miért baj a busa masszív megtelepedése a Balatonban? Azért, mert ez "idegenhonos özönfaj". Nincs nálunk természetes ellensége - tehát ha megtelepedik itt, nem lehet megállítani az inváziót! Akik a betelepítésről döntöttek, csak azzal foglalkoztak, hogy ez a növényevő haltömeg majd "megtisztítja" a Balatont - csakhogy a busa nem "mértéktartó": a magyarországi őshonos fajok elől is "lelegeli" a táplálékot. A hazai fauna éhezésével és pusztulásával pedig az eddigieknél is nagyobb bajok következnek: felborul a természet egyensúlya...

Forrás: allatportal.hu